Mikor tesszük ki az ékezetet spanyolban?

spanyol ékezetek használataA beszélt nyelvnek elsőbbsége van az írással szemben, ezért mindig az az elsődleges, hogy hogyan kell kiejteni egy szót. Az írásnak kell tükröznie a kiejtést (nem fordítva), ezért az ékezetek a hangsúlyozás szabályait követik. Spanyolban alapvetően akkor tesszük ki az ékezetet, ha a szó hangsúlya nem ott van, ahol a nyelv szabályai szerint lennie kellene. Ilyenkor ugyanis jelölni kell írásban, hogy valójában hol van a hangsúly (mivel „nincs a helyén”). Minden szónak csak egy hangsúlyos szótagja van. A szótagokat ilyenkor mindig hátulról számoljuk.


A fő szabályok a következők:

– ha egy szó mássalhangzóra végződik (kivéve -n vagy -s), akkor a hangsúly az utolsó szótagon van (véghangsúlyos szavak / palabras agudas). Ha a hangsúly még sincs ott, akkor írásban jelölni kell, hogy hol van valójában: pl. árbol – mivel L-re végződik, az utolsó szótagon kellene lennie a hangsúlynak, de nem ott van, ezért ékezettel jelöljük, hogy itt a (hátulról) második a hangsúlyos szótag.

– ha a szó utolsó betűje -n, -s vagy magánhangzó, akkor hátulról a második (tehát az utolsó előtti) szótagja hangsúlyos (másodéles szavak / palabras llanas). Ha mégsincs így, akkor írásban jelölni kell: pl. patín (korcsolya) – mivel N-re végződik, az utolsó előtti szótagon kellene lennie a hangsúlynak, de nem ott van, hanem az utolsón, ezért ékezettel jelöljük.

– ha a hangsúly a hátulról harmadik (palabras esdrújulas) vagy a negyedik szótagon van (palabras sobresdrújulas), akkor mindig ki kell tenni az ékezetet a hangsúlyos szótagra: pl. teléfono.

– az egyszótagú szavakon általában nincs ékezet. Kivéve azokat az eseteket, amikor két azonos alakú, de különböző jelentésű szóról van szó. Ilyenkor az ékezetnek megkülönböztető szerepe van, pl: te (téged, neked) – té (tea); de (elöljárószó) – dé (a dar ige kötőmód jelen E/1 alakja) stb.

Tehát, ha ki tudod ejteni helyesen a szót és ismered a hansúlyozás és a szótagolás szabályait (ezek kicsit eltérnek a magyartól egyes esetekben), akkor ki tudod találni, hogy kell-e és ha igen, hova kell ékezetet tenni 🙂

A diftongusokról

A diftongus olyan magánhangzó pár, amelyet egy U vagy egy I alkot egy másik mássalhangzóval vagy egymással, pl: farmacIA, vIEjo, cIUdad. A diftongusok a spanyolban egy szótagot alkotnak, tehát nem lehet őket elválasztani! (far-ma-cia, vie-jo, ciu-dad) Ha a hangsúlyos szótagban diptongus áll (a hangsúlyos szótagot a 3 alapszabály alapján találjuk meg, tehát a szó végződése alapján), akkor a hangsúly általában az A, E vagy O hangra esik, az ékezetet is ide tesszük, pl. huésped.
Ha mégis a diftongust alkotó U vagy I a hangsúlyos, ami szintén előfordul, akkor azon van az ékezet, ez azonban „megtöri” a diptongust, tehát elválaszthatóvá válik, pl. país (pa-ís).