Hogyan tanulunk nyelvet? – a köztesnyelv

head-607480_640Te is észrevetted már, hogy egyik nap még jól használsz egy újonnan megtanult kifejezést, rendhagyó igét vagy nyelvtant, másnapra pedig mintha el is felejtetted volna? Sőt, egy nap se kell, néhány órán vagy pár mondaton belül egyszer jól használod, amit két perce rosszul, vagy, ami még zavarba ejtőbb, rosszul azt, amit három mondattal ezelőtt még jól tudtál? Ne aggódj, ez nem véletlen, sőt normális. Azt jelenti, jó úton haladsz. Az agyad dolgozik, tanulja az új nyelvet. Az a nyelv, amit most beszélsz ugyanis egy “köztesnyelv”.

A köztesnyelv a nyelvtanuló által létrehozott nyelv, amely nem L1 (anyanyelv) és nem L2 (idegennyelv), hanem valahol a kettő között helyezkedik el. Mindekét nyelvből tartalmaz elemeket, illetve olyanokat is, amelyek egyikben sem léteznek, amelyeket a tanuló nyelvtanulásért felelős agyterülete hoz létre feltételezések alapján (és később kiderül, hogy illenek-e az L2-re, ha nem, akkor elveti őket). A köztesnyelv folyamatosan változik, egyre jobban közelít L2 felé. Fontos jellemzője, hogy önmagához képest mindig helyes (még ha L1-hez vagy L2-höz képest nem is), minden egyes emberé más és egyedi (bár az egy csoportban tanuló és/vagy megegyező anyanyelvű diákoké nyilvánvaló okokból hasonló, de sosem egyforma). A köztesnyelv szempontjából az elkövetett hiba pozitív, azaz lényegében egy hipotézis az L2 nyelvtanáról, amelyet, ha helytelennek bizonyul úgyis elvet a tanuló (azaz a tanuló agya, ez nem tudatosan történik). Érdekes jelenség az ún. osztálydialektus, ami azt jelenti, hogy egy osztály vagy tanulócsoport tagjai hasonló hibákat követnek el és így helytelen inputot kapnak egymástól (vagyis nem tudatosan, de megtanulják egymás hibáit).

A köztesnyelv főbb jellemzői:

– mind L1-től, mind L2-től különbözik;

– saját nyelvtannal és szabályokkal rendelkező nyelvi rendszer;

– folyamatos változásban van;

– változásainak ellenére minden adott pillanatban rendszerezett;

A változások lehetnek rendszerezettek vagy szabad változások. A szisztematikus változások közelebb viszik a köztesnyelvet az L2-höz (a tanuló megtanult valamit), szabad váltakozásról viszont akkor beszélünk, ha egy jelenség elsajátítása még folyamatban van és ez okozza a rendszertelen váltakozást (pl. a tanuló az előző feladatban még tudott egy rendhagyó igét, de most mégis szabályosan ragozza, pedig elméletileg már tudja, hogy rendhagyó, de ez a tudás még nem szilárdult meg).

– egymást szigorúan követő szakaszokból áll;

Bebizonyították, hogy a nyelvet tanuló diákok azonos nyelvtanulási szakaszokon mennek át függetlenül anyanyelvüktől, koruktól és a tanítás módszerétől. Ezek a szakaszok szigorú rendben követik egymást, nem lehetséges más sorrend, nem lehet felcserélni vagy átugrani egyet sem, de pl. anyanyelvtől függően előfordulhat, hogy valakinél rövidebb vagy hosszabb egy szakasz.

– a rendszer önmagához képest helyes és szabályos;

A nyelv célja a kommunikáció. Ha a tanuló képes sikeresen kommunikálni, a köztesnyelv helyesnek mondható.

– minden egyes nyelvtanuló köztesnyelve egyedi, csak rá jellemző. Nincs két egyforma köztesnyelv (ahogy egyébként két egyforma nyelvtudás sincs).