Spanyolban van néhány olyan elválasztási szabály, amire álmában nem gondolna az ember, ráadásul az sem igaz, amit magyarból megtanultunk, hogy annyi szótag, ahány mássalhangzó.
Spanyolban a szabályok a következők:
– két magánhangzó közötti mássalhangzó új szótagot kezd: ca-sa, ga-to
– ha a két mgh között két msh áll, és ezek nem elválaszthatalanok (lásd: következő pont), akkor a két msh között választjuk el a szót: ár-bol, ac-tor
– ezeket a msh csoportokat nem választhatjuk szét: br, cr, fr, gr, pr, tr, dr, bl, cl, fl, gl, pl: pú-bli-co, te-cla
Kivétel: azok a szavak, amelyek etimológiai (nyelvtörténeti) szempontból eredetileg összetett szónak számítottak: sub-ra-yar (sub+rayar)
– ha egy ilyen msh csoportot megelőz egy vagy két msh, akkor a msh csoport kezd új szótagot: hom-bre, cons-truc-ción
– a többtagú mássalhangzók nem választhatóak el: ch, ll, rr
– a diftongusok és triftongusok nem választhatóak el: ciu-dad, far-ma-cia, es-tu-diáis
(Itt írtam arról, hogy mi a diftongus.)
– de a hiátusok igen: le-er, pa-ís
Hiátust alkot két olyan magánhangzó, ami nem alkot diftongust (tehát egyik sem i vagy u), illetve ha a diftongus félhangzója (tehát az i vagy az u) hangsúlyos, azaz ékezet van rajta (pl. pa-ís), az megtöri a diftongust. Lényegében, ha két msh áll egymás mellett és nem diftongus, akkor hiátus.
– egy betűt nem hagyunk sem a sor elején, sem a sor végén egyedül: idio-ma, eso
– ha két mássalhangzó között néma h áll, az az új szótag elejére kerül: des-ha-cer
