
Spanyolban van néhány olyan elválasztási szabály, amire álmában nem gondolna az ember, ráadásul az sem igaz, amit magyarból megtanultunk, hogy annyi szótag, ahány mássalhangzó.
Szereted a spanyolt? Én is, ezért írom ezt a blogot!
Spanyolban van néhány olyan elválasztási szabály, amire álmában nem gondolna az ember, ráadásul az sem igaz, amit magyarból megtanultunk, hogy annyi szótag, ahány mássalhangzó.
Vannak ugye a hangsúlyos szótag jelölésére vonatkozó szabályok, ezekről itt írtam, de sorra is vehetünk néhány olyan esetet, amikor nem ott van a hangsúly, ahol gondolnánk, illetve eltűnik vagy megjelenik.
A beszélt nyelvnek elsőbbsége van az írással szemben, ezért mindig az az elsődleges, hogy hogyan kell kiejteni egy szót. Az írásnak kell tükröznie a kiejtést (nem fordítva), ezért az ékezetek a hangsúlyozás szabályait követik. Spanyolban alapvetően akkor tesszük ki az ékezetet, ha a szó hangsúlya nem ott van, ahol a nyelv szabályai szerint lennie kellene. Ilyenkor ugyanis jelölni kell írásban, hogy valójában hol van a hangsúly (mivel „nincs a helyén”). Minden szónak csak egy hangsúlyos szótagja van. A szótagokat ilyenkor mindig hátulról számoljuk.