spanyolultanulunk.hu

Ti kérdeztétek 3.

Három kérdés is érkezett mostanában: egy ékezetekkel kapcsolatos, egy semleges névmásokról szóló és egy impersonal – pasiva refleja témájú. Nézzük is őket:

1) Honnan a manóból lehet tudni, hogy melyik szótagra kell az ékezet
(pídesela/escríbesela/dásela stb.) ?

Az, hogy mikor kell kitennünk az ékezetet és hova, néhány alapszabálytól függ. Lényegében akkor kell kitennünk az ékezetet, ha a hangsúly nem azon a szótagon van, ahol az alapszabályok szerint lennie kell. Ezekről itt írtam. Ha nem tudod őket, olvasd el, mielőtt itt tovább olvasol, hogy értsd, miről beszélek.

Olvass továbbTi kérdeztétek 3.

Spanyol visszaható és annak tűnő igék

                                           Már kezdő nyelvtanulóként feltűnik, hogy spanyolban sok olyan ige van, aminek főnévi igeneve -se -re végződik (Gondoljunk csakdead-end-43421_640 az elsők között megtanult llamarse igére.) Ezeket az egyszerűség kedvéért visszaható igéknek nevezzük, de valójában ez nem teljesen helyes.

Mi a visszaható ige? A visszaható igék lényege, hogy az ige alanya és tárgya megegyezik (pl. peinarse – fésülködni: saját magát fésüli, ő az alany, aki fésül és ő a tárgy is, akit fésülnek) Ilyen, valódi visszaható igék (verbos reflexivos) pl. a lavarse, peinarse, afeitarse, vestirse stb.

Itt említhetjük meg a kölcsönös igéket (verbos recíprocos), amelyek esetében a cselekvés kölcsönös: Juan y Lola se miran. – Juan és Lola nézik egymást.

Ennél azonban sokkal több “visszahatószerű” ige van a spanyolban, ezek valójában álvisszaható igék (verbos pronominales). Esetükben, jelentésükből adódóan, legtöbbször értelmetlen is lenne visszaható igékről beszélni: pl. caerse – elesik, leesik (nem mondhatjuk azt, hogy “elejti/leejti magát”);  – elveszik, eltéved (nem “elveszíti vagy eltéveszti magát”).

Az álvisszaható igék nyelvészeti szempontból még további alcsoportokra oszthatók, de erről talán majd egy másik posztban.

Figyelem: bár nem minden -se végződésű ige visszaható a jelentése szerint, de minden -se végződésű igét visszahatóként kell ragozni! Tehát a ragozott alak elé ki kell tenni a megfelelő visszaható névmást.

A spanyol mutató névmások

directory-466938_640A spanyol mutató névmások (los pronombres demostrativos) a következők:

este,esta, estos, estasez

ese, esa, esos, esasaz

aquel, aquella, aquellos, aquellas – amaz

Nyelvészeti szempontból az EZ olyan dolog, ami a beszélőhöz van közel, az AZ ahhoz, akivel beszélsz, az AMAZ pedig mindkettőtöktől távol van.

2010-ig léteztek ékezetes és ékezet nélküli alakok (éste /este, ése / ese stb.), de ezt a különbséget a RAE (Spanyol Királyi Akadémia) megszűntette, így már csak az ékezet nélküli alakokat használják. Régebbi kiadású könyvekben még láthattok ékezetes alakokat, de ezzel már nem kell foglalkozni. (A jelentés nem változott, csak a helyesírás lett egyszerűbb.)

(És igen, a solo sem visel már ékezetet. Sőt, aki a múlt időknél tart, a dio, vio, fue elbeszélő múlt idejű alakok sem, ezek már régóta nem.)

Az esto, eso, aquello alakok semleges neműek! (Figyelem! Az estos, esos, aquellos … alakok a hímnemű alakok többesszámai! Az -o miatt félrevezető lehet.) A semleges alakoknak nincs többesszáma. Spanyolban amúgy nincs is semleges nem, ezeket a névmásokat akkor használjuk, ha az, amire utalunk egy fogalom vagy egy ismeretlen tárgy (nam tudjuk a nevét, így nyilván a nemét sem). Ezért ¿Qué es esto? = Mi ez? vagy pl. Eso no lo sé. = Azt nem tudom. – Amit nem tudok, az egy megfoghatatlan fogalom, nincs neme, ezért használjuk a semleges alakot.