Szereted a spanyolt? Én is, ezért írom ezt a blogot!
Tételezzük fel, hogy a kötőmód általános szabályaival (érzelmek kifejezése, fej-igék, bizonytalanság stb.) tisztában vagyunk. Vannak viszont olyan kisebb szabályok, esetek, amelyek esetleg csak menet közben derülnek ki a különböző gyakorlófeladatokból. Néhány ilyet gyűjtöttem össze:
A quién névmással kezdődő óhajtó mondatok által kifejezett kivánság mindig teljesíthetetlen (bárcsak-kal fordítjuk őket!), a mondat állítmánya pedig mindig kötőmódban áll:
– a kötőmód folyamatos múlt idejében (imperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a jelenre vagy a jövőre vonatkozik: ¡Quién lo supiera! – Bárcsak tudnám!
– a kötőmód régmúltjában (pluscuamperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a múltra vonatkozik: ¡Quién lo hubiera sabido! – Bárcsak tudtam volna!
Figyelem!
A quién szócskát ilyen mondatokban mindig ékezettel írjuk!
A mondat állítmánya mindig E/3-ban van (azonban E/1-re vonatkozik)!
Mivel időnként Ti olvasók feltesztek nekem nyelvtani kérdéseket, úgy döntöttem, hogy az érdekesebb, trükkösebb példányokat megválaszolom itt a blogon is, így mások is tanulhatnak belőlük.
Kérdés:
A „No creas que estoy loco” mondatban miért nem subjuntivót kell használni az „estoy” helyett, amikor egy tesztben a “No permitas que…..” kezdetű mondat subjuntivóval folytatódik?
Ojalá után kötőmódot használunk:
– megvalósítható óhaj kifejezésére a kötőmód jelen idejét vagy közelmúltját használjuk:
¡Ojalá nos toque la lotería! – Bárcsak megnyernénk a lottót! (→ mivel vettünk lottószelvényt, van esélyünk arra, hogy nyerünk)
– megvalósíthatatlan óhaj kifejezésére pedig a kötőmód folyamatos múltját (jelenre vonatkozó megvalósíthatatlan óhaj) vagy régmúltját (múltra vonatkozó megvalósíthatatlan óhaj) használjuk:
¡Ojalá nos tocara la lotería! – Bárcsak megnyernénk a lottót! (→ ám nem is vettünk lottószelvényt)
¡Ojalá nos hubiera tocado la lotería! – Bárcsak megnyertük volna a lottót!
