Már kezdő nyelvtanulóként feltűnik, hogy spanyolban sok olyan ige van, aminek főnévi igeneve -se -re végződik (Gondoljunk csak az elsők között megtanult llamarse igére.) Ezeket az egyszerűség kedvéért visszaható igéknek nevezzük, de valójában ez nem teljesen helyes.
Mi a visszaható ige? A visszaható igék lényege, hogy az ige alanya és tárgya megegyezik (pl. peinarse – fésülködni: saját magát fésüli, ő az alany, aki fésül és ő a tárgy is, akit fésülnek) Ilyen, valódi visszaható igék (verbos reflexivos) pl. a lavarse, peinarse, afeitarse, vestirse stb.
Itt említhetjük meg a kölcsönös igéket (verbos recíprocos), amelyek esetében a cselekvés kölcsönös: Juan y Lola se miran. – Juan és Lola nézik egymást.
Ennél azonban sokkal több “visszahatószerű” ige van a spanyolban, ezek valójában álvisszaható igék (verbos pronominales). Esetükben, jelentésükből adódóan, legtöbbször értelmetlen is lenne visszaható igékről beszélni: pl. caerse – elesik, leesik (nem mondhatjuk azt, hogy „elejti/leejti magát”); – elveszik, eltéved (nem “elveszíti vagy eltéveszti magát”).
Az álvisszaható igék nyelvészeti szempontból még további alcsoportokra oszthatók, de erről talán majd egy másik posztban.
Figyelem: bár nem minden -se végződésű ige visszaható a jelentése szerint, de minden -se végződésű igét visszahatóként kell ragozni! Tehát a ragozott alak elé ki kell tenni a megfelelő visszaható névmást.
