Szereted a spanyolt? Én is, ezért írom ezt a blogot!
Nyelvészeti szempontból 3 olyan ige (imprimir – nyomtat, freír – olajban, zsírban süt, proveer – ellát valamivel) van a spanyolban, amely két participióval is rendelkezik (imprimido – impreso, freído – frito; proveído – provisto). Ebben a három esetben a szabályos és a redhagyó alak között nincs különbség, használhatjuk bármelyiket participióként vagy melléknévként.
Spanyolban ugyan a szórend eléggé szabad (például az angolhoz képest, ahol a ragozás hiánya miatt kötött a szórend), mégis elmondhatjuk azért róla, hogy a nyelvészetben SVO típusú nyelvek közé tartozik (az angolból S – subject, V – verb, O – object), azaz a sorrend alany-álltmány-tárgy.
Előfordulhat viszont, hogy ki akarjuk emelni a tárgyat, mert nyomatékosítani akarjuk.
Megettem az almát. – Az almát megettem. (de pl. a körtét nem)
Spanyolban ilyenkor jeleznünk kell, hogy az ott az alany helyén, az bizony a tárgy. Ezt pedig úgy tesszük meg, hogy a tárgy után kitesszük a neki nemben és sszámban megfelelő tárgyas névmást. Azaz, megismételjük a tárgyat névmási alakban.
He comido la manzana. – Megettem az almát.
La manzana la he comido. – Az almát (azt) megettem. (Olyan, mintha magyarul odatennénk, hogy “azt”.)
Spanyolban létezik kettős tagadás, tehát előfordulhat két tagadószó egyetlen mondatban, de nem bármikor! Az egyik tagadószó mindenképp a no, tehát a kérdés lényegében az, hogy mikor kell és mikor nem kell a no a mondatba? A szabály a következő:
Spanyolban, de más nyelvekben is, vannak olyan szavak, amelyeket csak egyes vagy csak többes számban használnak. A csak egyes számban használhatóak nyelvtani neve singularia tantum, a csak többes számban használhatóaké pedig pluralia tantum.
Most néhány olyan szót mutatok be, amiket mindig többes számban használunk. (Ez nem az összes ilyen spanyol szó, csak a legfontosabbak.)
la fruta – gyümölcs
la manzana – alma
la pera – körte
la ciruela – szilva
la cereza – cseresznye
