Szereted a spanyolt? Én is, ezért írom ezt a blogot!
Néha nem világos az elöljárók és igevonzatok használata? Hát, van az úgy, hogy a spanyol anyanyelvűeknek sem egészen…
Néha nem tudják ők sem, hogy szükséges-e a mondatba a de elöljáró, hát biztos, ami biztos, beleteszik… pedig néha bizony nem kellene. Általában igevonzatként használják, amikor nincs is vonzata az igének, de előfordulhat kifejezésekben is. Ez a jelenség, a de elöljáró felesleges használata, a dequeísmo.
Tapasztalataim szerint a spanyol részes, tárgyas és vonatkozó névmásokat sokszor összekeverik a nyelvtanulók, talán azért is, mert hasonlóak, mégis különböznek.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba és nézzük meg őket egyszerre:
Tételezzük fel, hogy a kötőmód általános szabályaival (érzelmek kifejezése, fej-igék, bizonytalanság stb.) tisztában vagyunk. Vannak viszont olyan kisebb szabályok, esetek, amelyek esetleg csak menet közben derülnek ki a különböző gyakorlófeladatokból. Néhány ilyet gyűjtöttem össze:
Spanyolban többféleképp is kifejezhetjük, hogy valamit valószínűnek tartunk. Kezdhetjük a mondatot olyasmivel, mint „Creo que…“ vagy „Es posible que…“, de használhatunk határozószót is, mint pl. probablemente.
Azonban, más módja is van a valószínűség kifejezésének, ezek pedig bizonyos igeidők, mégpedig a következők:
– egyszerű jövő idő: valószínűséget fejez ki a jelenben
Pedrito tendrá unos 5 años. = Pedrito úgy 5 éves lehet. (= Pedrito probablemente tenga 5 años. / Creo que Pedrito tiene 5 años.)
– összetett jövő idő: valószínűséget fejez ki a múltban, ha pretérito perfectót használnánk egyébként
¿Dónde habrá estado Juan todo el día? – Hol lehetett Juan egész nap? (= ¿Dónde crees que ha estado Juan todo el día?)
– feltételes mód jelen ideje: valószínűséget fejez ki a múltban, ha valamelyik múlt időt használnánk, kivéve pretérito perfecto
¿Dónde estaría Juan la semana pasada? – Hol lehetett Juan múlt héten? (= ¿Dónde crees que estuvo Juan todo el día?)
A quién névmással kezdődő óhajtó mondatok által kifejezett kivánság mindig teljesíthetetlen (bárcsak-kal fordítjuk őket!), a mondat állítmánya pedig mindig kötőmódban áll:
– a kötőmód folyamatos múlt idejében (imperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a jelenre vagy a jövőre vonatkozik: ¡Quién lo supiera! – Bárcsak tudnám!
– a kötőmód régmúltjában (pluscuamperfecto del subj.), ilyenkor a mondat a múltra vonatkozik: ¡Quién lo hubiera sabido! – Bárcsak tudtam volna!
Figyelem!
A quién szócskát ilyen mondatokban mindig ékezettel írjuk!
A mondat állítmánya mindig E/3-ban van (azonban E/1-re vonatkozik)!
