A haladó nyelvtanulók számára már ismerősek az igevonzatok, de a kezdők sokszor értetlenül állnak a jelenség előtt, amikor először találják magukat szembe vele. Mik tehát azok a vonzatos igék és mit csináljunk velük?
kezdőknek (A1-A2)
Spanyol visszaható és annak tűnő igék
Már kezdő nyelvtanulóként feltűnik, hogy spanyolban sok olyan ige van, aminek főnévi igeneve -se -re végződik (Gondoljunk csak
az elsők között megtanult llamarse igére.) Ezeket az egyszerűség kedvéért visszaható igéknek nevezzük, de valójában ez nem teljesen helyes.
Mi a visszaható ige? A visszaható igék lényege, hogy az ige alanya és tárgya megegyezik (pl. peinarse – fésülködni: saját magát fésüli, ő az alany, aki fésül és ő a tárgy is, akit fésülnek) Ilyen, valódi visszaható igék (verbos reflexivos) pl. a lavarse, peinarse, afeitarse, vestirse stb.
Itt említhetjük meg a kölcsönös igéket (verbos recíprocos), amelyek esetében a cselekvés kölcsönös: Juan y Lola se miran. – Juan és Lola nézik egymást.
Ennél azonban sokkal több “visszahatószerű” ige van a spanyolban, ezek valójában álvisszaható igék (verbos pronominales). Esetükben, jelentésükből adódóan, legtöbbször értelmetlen is lenne visszaható igékről beszélni: pl. caerse – elesik, leesik (nem mondhatjuk azt, hogy “elejti/leejti magát”); – elveszik, eltéved (nem “elveszíti vagy eltéveszti magát”).
Az álvisszaható igék nyelvészeti szempontból még további alcsoportokra oszthatók, de erről talán majd egy másik posztban.
Figyelem: bár nem minden -se végződésű ige visszaható a jelentése szerint, de minden -se végződésű igét visszahatóként kell ragozni! Tehát a ragozott alak elé ki kell tenni a megfelelő visszaható névmást.
Mikor tesszük ki az ékezetet spanyolban?
A beszélt nyelvnek elsőbbsége van az írással szemben, ezért mindig az az elsődleges, hogy hogyan kell kiejteni egy szót. Az írásnak kell tükröznie a kiejtést (nem fordítva), ezért az ékezetek a hangsúlyozás szabályait követik. Spanyolban alapvetően akkor tesszük ki az ékezetet, ha a szó hangsúlya nem ott van, ahol a nyelv szabályai szerint lennie kellene, ilyenkor ugyanis jelölni kell írásban, hogy valójában hol van a hangsúly (mivel „nincs a helyén”). Minden szónak csak egy hangsúlyos szótagja van. A szótagokat ilyenkor mindig hátulról számoljuk.
QUEDAR és QUEDARSE jelentései
A quedar és quedarse igének több, egymástól teljesen különböző jelentése is van. Ezek közül a legfontosabbak:
QUEDAR
1) marad (vmiből): Ya no queda del pastel. – Nem maradt a süteményből.
2) (ruha) valahogyan áll vkinek: Esta falda no te queda bien. – Ez a szoknya nem áll jól neked.
3) (ruha) kicsi/nagy, rövid/hosszú, széles/szűk stb.: Esta falda me queda grande. – Ez a szoknya nagy nekem/rám.
4) (átvitt értelemben) vmiben marad: Quedamos en encontrarnos la semana que viene. – Abban maradtunk, hogy jövő héten találkozunk.
5) találkozó megbeszélése: ¿Con quién ha quedado Juan delante del cine? – Kivel beszélt meg találkozót Juan a mozi előtt?
QUEDARSE
1) vki marad vhol: Esta noche prefiero quedarme en casa. – Ma este inkább itthon maradok.
2) (átvitt értelemben) vminél marad: Ese vestido me gusta más, me quedo con este. – Ez a ruha jobban tetszik, ennél maradok.
A spanyol mutató névmások
A spanyol mutató névmások (los pronombres demostrativos) a következők:
este,esta, estos, estas – ez
ese, esa, esos, esas – az
aquel, aquella, aquellos, aquellas – amaz
Nyelvészeti szempontból az EZ olyan dolog, ami a beszélőhöz van közel, az AZ ahhoz, akivel beszélsz, az AMAZ pedig mindkettőtöktől távol van.
2010-ig léteztek ékezetes és ékezet nélküli alakok (éste /este, ése / ese stb.), de ezt a különbséget a RAE (Spanyol Királyi Akadémia) megszűntette, így már csak az ékezet nélküli alakokat használják. Régebbi kiadású könyvekben még láthattok ékezetes alakokat, de ezzel már nem kell foglalkozni. (A jelentés nem változott, csak a helyesírás lett egyszerűbb.)
(És igen, a solo sem visel már ékezetet. Sőt, aki a múlt időknél tart, a dio, vio, fue elbeszélő múlt idejű alakok sem, ezek már régóta nem.)
Az esto, eso, aquello alakok semleges neműek! (Figyelem! Az estos, esos, aquellos … alakok a hímnemű alakok többesszámai! Az -o miatt félrevezető lehet.) A semleges alakoknak nincs többesszáma. Spanyolban amúgy nincs is semleges nem, ezeket a névmásokat akkor használjuk, ha az, amire utalunk egy fogalom vagy egy ismeretlen tárgy (nam tudjuk a nevét, így nyilván a nemét sem). Ezért ¿Qué es esto? = Mi ez? vagy pl. Eso no lo sé. = Azt nem tudom. – Amit nem tudok, az egy megfoghatatlan fogalom, nincs neme, ezért használjuk a semleges alakot.
