Szereted a spanyolt? Én is, ezért írom ezt a blogot!
Mivel időnként Ti olvasók feltesztek nekem nyelvtani kérdéseket, úgy döntöttem, hogy az érdekesebb, trükkösebb példányokat megválaszolom itt a blogon is, így mások is tanulhatnak belőlük.
Kérdés:
A „No creas que estoy loco” mondatban miért nem subjuntivót kell használni az „estoy” helyett, amikor egy tesztben a “No permitas que…..” kezdetű mondat subjuntivóval folytatódik?
A spanyol nyelvben három szenvedő (passzív) szerkezet létezik:
– a ser segédige ragozott alakjával és a befejezett melléknévi igenév (participio) az alannyal nemben és számban egyezetett alakjából képezzük. Ez a szerkezet cselekvést, történést fejez ki: La ventana fue abierta. – Az ablakot kinyitották.
A cselekvés végzőjét a por elöljárószóval kapcsoljuk a mondathoz (La ventana fue abierta por el profesor. – A tanár nyitotta ki az ablakot.), de el is hagyhatjuk, ha a cselekvőt nem tudjuk vagy nem akarjuk megnevezni.
Figyelem!
– A melléknévi igenévnek számban és személyben egyeznie kell az alannyal!
– Ezeket a szenvedő mondatokat könnyen felismerhetjük a por által bevezetett mondatrészről.
A spanyol nyelvben négy múlt időt használunk a leggyakrabban. Nézzük meg, mikor melyiket:
Akkor használjuk, ha a cselekvés vagy történés
– a nagyon közeli múltban történt: hace dos minutos, hace poco
– még le nem zárult időszakban történt. Tipikusan a következő és ehhez hasonló időhatározókkal: hoy, esta semana, este mes, ya, todavía, nunca, alguna vez stb. A lényeg tehát nem elsősorban az, hogy mennyire régen történt a dolog, hanem inkább az, hogy lezárult-e az az időszak, illetve kapcsolatban van-e még a jelennel. Ezért használjuk az aún, todavía, ya, nunca, jamás időhatározókkal is: ezek azt fejezik ki, hogy a jelenhez képest megtörtént-e már valami vagy eddig még nem.
Ojalá után kötőmódot használunk:
– megvalósítható óhaj kifejezésére a kötőmód jelen idejét vagy közelmúltját használjuk:
¡Ojalá nos toque la lotería! – Bárcsak megnyernénk a lottót! (→ mivel vettünk lottószelvényt, van esélyünk arra, hogy nyerünk)
– megvalósíthatatlan óhaj kifejezésére pedig a kötőmód folyamatos múltját (jelenre vonatkozó megvalósíthatatlan óhaj) vagy régmúltját (múltra vonatkozó megvalósíthatatlan óhaj) használjuk:
¡Ojalá nos tocara la lotería! – Bárcsak megnyernénk a lottót! (→ ám nem is vettünk lottószelvényt)
¡Ojalá nos hubiera tocado la lotería! – Bárcsak megnyertük volna a lottót!
Már kezdő nyelvtanulóként feltűnik, hogy spanyolban sok olyan ige van, aminek főnévi igeneve -se -re végződik (Gondoljunk csak az elsők között megtanult llamarse igére.) Ezeket az egyszerűség kedvéért visszaható igéknek nevezzük, de valójában ez nem teljesen helyes.
Mi a visszaható ige? A visszaható igék lényege, hogy az ige alanya és tárgya megegyezik (pl. peinarse – fésülködni: saját magát fésüli, ő az alany, aki fésül és ő a tárgy is, akit fésülnek) Ilyen, valódi visszaható igék (verbos reflexivos) pl. a lavarse, peinarse, afeitarse, vestirse stb.
Itt említhetjük meg a kölcsönös igéket (verbos recíprocos), amelyek esetében a cselekvés kölcsönös: Juan y Lola se miran. – Juan és Lola nézik egymást.
Ennél azonban sokkal több “visszahatószerű” ige van a spanyolban, ezek valójában álvisszaható igék (verbos pronominales). Esetükben, jelentésükből adódóan, legtöbbször értelmetlen is lenne visszaható igékről beszélni: pl. caerse – elesik, leesik (nem mondhatjuk azt, hogy „elejti/leejti magát”); – elveszik, eltéved (nem “elveszíti vagy eltéveszti magát”).
Az álvisszaható igék nyelvészeti szempontból még további alcsoportokra oszthatók, de erről talán majd egy másik posztban.
Figyelem: bár nem minden -se végződésű ige visszaható a jelentése szerint, de minden -se végződésű igét visszahatóként kell ragozni! Tehát a ragozott alak elé ki kell tenni a megfelelő visszaható névmást.